Gondolatok: amfora és a konnektiv tanulás

Miért amfora?..(”1amfora”, mert másképp nem engedett regisztrálni a rendszer)

Szóval az „amfora” a tizenéveseknek egy „görög köcsög”, a korosztályomhoz (ötvenesek) tartozók viszont emlékeznek a régi reklámra: „tartalomhoz a forma: amfora”  Azért választottam ezt a nevet mert életfilozófiámhoz is illeszkedik az „ép testben ép lélek”  elvéhez, valamint a pedagógia munkában sem létezhet tartalom forma nélkül,  és forma sem  tartalom nélkül.

A professzionalista tanár minél több módszert ismer a tanítási tartalmakhoz, és a legmegfelelőbbet választja ki az aktuális helyzetben. A tanítási tartalmakat és a módszertani ismereteit is  folyamatosan megújítja, fejleszti.

Hoppá! …ez a kurzus is erről szól!....akkor miért ez a nagy ellenérzés bennem?!...elméletben tudom, csak csinálni nem akarom?....most, hogy el kezdtem írni a blogot jönnek a gondolatok és törnek fel bennem az érzések: igaz nagyon elfoglalt vagyok, jelenlegi munkám nem köt a gép elé, a napközbeni netelérés problémás….sorolhatnám….és némelyik nem is kifogás, hanem indok a javából, de mégsem ez az igazi ok…  az igazság, hogy:….FÉLEK!....engem is fojtogat az „öreg vagyok már ehhez” érzése…nagyon alapszintű a netes tudásom,eddig csak információszerzésre használtam a világhálót…míg a tizenéveseknek és a fiataloknak szervesen az életük része. A tinédzser lányom és barátai szinte folyamatosan  a facebook-on vannak....az információmegosztás és kapcsolattartás elsődleges eszköze lett, valamint tanulnak is egymástól a kérdés, hogy mit....és ebből a rendszerből hiányoznak a pedagógusok! A lányom tanárai közül senki sem regisztrált, csak az iwiwen vannak egy páran. Megkérdeztem a volt pedagógus  kollégáimat is, ők sem, sőt hülyeségnek tartják, meg veszélyesnek, hogy"nyitott könyvek" lesznek és az életükön fognak "csámcsogni" a diákok és a szülők... és oda a tekintélyük...igazából ők sem ismerik, mint ahogy én sem.....

....lehet úgy kellene felfogni, mint egy tudatosan összeállított önéletrajzot...tudatosan és felelősséggel kezelve, hogy mit vállalok fel,mit teszek közzé, milyen kép alakul ki rólam, tudatosan kialakítani az online személyiséget. Valószínűleg ez egy jó dolog, ami meg kellene tanulnunk nekünk pedagógusoknak is használnunk!....és ebben példát mutatni a diákoknak, sőt segíteni őket a tudatos használatban. Lehet örülni kellene a facebooknak, mert legalább nem máshol vannak a gyerekeink....mikor én a pályám kezdtem a probléma "kulcsos" és a "csellengő" gyerekekkel volt....a mai generáció meg a világhálón csellengene...

A tanulás eredményességét, a tanulók teljesítményét  a tanítás minősége határozza meg. Csak az a tanár tud jól tanítani, aki maga is jól tanul, sőt szeret tanulni! ez biztosítja a lelkesedését, ami bűvkörébe vonhatja a tanulókat. Sok kolléga panaszkodik, hogy nem tudja a diákok figyelmét sem felkelteni sem megtartani. Való igaz a mai diákok tanulási szokásai nagyon megváltoztak, de mégis a mi felelősségünk, hogy mi történik az órán, öröm vagy dögunalom utálat lesz a tanulás. A világ amellett hogy felgyorsult és zúdul ránk az információ, nagyon hat az érzékszerveinkre: minden zajos, hangos, villog, sokszínű....itt már nem elég kiállni a tábla elé és magyarázni. Élményalapú tanulást a hálózat  is adhat, tanulhatnak egymástól, lehetőségük van aktív csoport és csapatmunkára, önálló információszerzésre, vitára. Minél több hasznos tartalom kerülne fel a facebookra....és a példa ragadós...A tudásbázis már nem a könyvtár és a tanár, hanem a világháló.

Az elmúlt héten olvastam a csoporttársak bejegyzéseit, a konnektív módszerrel kapcsolatos anyagokat és kezd egy teljesen más kép kialakulni bennem, változik a szemléletmódom...eddig főleg a hátrányaira koncentráltam, de most kezdem egyre inkább a pozitív lehetőséget látni benne.... és a Second Life is kiválóan alkalmas lehet oktatási tartalmak elsajátítására (a lányomnak és barátainak nagyon tetszett a virtuális 3D-s tanulás gondolata)

ezekkel a módszerekkel a tanulás alkotó tevékenységgé válhat és nem beletöltjük a tanulók fejébe a kész tudást

ennek az ideje lejárt:

és itt a jövő: